Miért kell a VÉDJEGY a tojásra? – történeti áttekintés
A tojástermelők az 2004-ben, a védjegy alapításakor több problémával is szembesültek: az EU csatlakozással együtt járó szigorúbb élelmiszerbiztonsági elvárások, versenyképességük megőrzése az exportban, az import-tojások okozta erős belkereskedelmi verseny, valamint a nyári szalmonellás megbetegedések nyomán kialakult óvatos fogyasztói hozzáállás, mind abba az irányba mutattak, hogy igény van a minőségi tojástermelésre, és az így termelt kiváló minőségű áru megkülönböztetésére.
A nemzetközi példákat is megvizsgálva egyértelművé vált, hogy nem Magyarország az első, ahol ezek a problémák jelentkeztek. Európa néhány országa már évekkel ezelőtt bevezette saját védjegyrendszerét (Nagy-Britannia - Lion Quality Eggs, Németország - GGE/KAT, Ausztria - Frischeier). Nagy-Britanniában a '80-as évek óta működik igen nagy sikerrel a Lion Quality program, melynek köszönhetően a vásárlók 80%-a nem választ más tojást.
Az előkészítés során a BTT együttműködött különböző szakmai szervezetekkel, létrehozta a szükséges szakértőkből álló bizottságot, s egyeztetett a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium, az Agrár Marketing Centrum, a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal érintett kollégáival, valamint a fent említett külföldi programok vezetőivel, ahonnan egyértelmű megerősítést kapott. Mindezek után készülhetett el a védjegy Működési Szabályzata, s végül a technikai feltételek megteremtésével zöld jelzést kapott a védjegyes tojás.
2007-ben a Tojásszövetség átalakítatta a védjegy szabályzatát (anno még Egészséges Tojás néven); hogy minél több termelő használhassa a védjegyet. A védjegy költségeit a Magyar Tojóhibrid-tenyésztők és Tojástermelők Szövetsége intervenciós alapjából fedezték. Az áttörés sajnos nem történt meg. Annak ellenére, hogy a védjegyhasználat ingyenessé vált, 2009 végére 9 Tojásszövetségi tag használta a védjegy logót.
2009 év végén a Tojásszövetség felhatalmazást adott a BTT titkárságának, hogy a védjegy szabályzatát szigorítsa, szakmailag aktualizálja. A szigorított szabályzatot aztán a BTT elnöksége is elfogadta.
A termelést és forgalmazást 4 fős független bizottság ellenőrzi. Az ellenőrzések takarmányozási, tartástechnológiai, állategészségügy és pénzügyi – gazdasági területekre terjednek ki. A pénzügyi ellenőrzés teljesen új elem, míg a másik három terület ellenőrzése a kezdetekben működött, de az előző 1-2 évben nem volt megoldott.
A Baromfi Termék Tanács kezdeményezte a Szabadalmi Hivatalnál a védjegy Koronás Tojás névre történő átnevezését (régi név: egészséges tojás).
A védjegy használatáért a termelőknek fizetni kell. A BTT befizetésekből tudja finanszírozni a védjegymarketingjét, kommunikációját.
A szabályzat és működés változtatásával párhuzamosan a védjegyhasználók köre is átalakult, az összes megtermelt védjegyes tojás mennyisége és aránya azonban alig változott. Némely cég a költségeket nem tudta felvállalni, mások a szalmai elvárásokat tartották elfogadhatatlannak, míg új jelentkezők is akadtak.
A teljesség igénye nélkül néhány elemet érdemes kiemelni, melyeket védjegyhasználóknak be kell tartani.